Több olyan levelet is kapunk, melyekben arról tájékoztatnak olvasóink, hogy ártatlan, védtelen embereket támadnak meg ok nélkül az utcán fényes nappal. Ez a jelenség nem csupán a cívisvárosban fordul elő, hanem szerte az országban. Az ilyen bűncselekményeket nehéz kivédeni, megelőzni. Az alábbiakban az egyik üzenetet közreadjuk a támadó fotójával, személyiségi okok miatt, kitakarással. A másik történetet összefoglalva osztjuk meg tanulságképpen. A jogszabályban engedélyezett védekezés lehetőségéről is szólunk.
„Kedves Víztorony környékén élő debreceni lakosok!
Jól nézzétek meg kerüljétek ki, ha látjátok! Tudom, csúnya dolog feltenni valakiről képet, de ez a nőszemély engem ma délelőtt fényes nappal megtámadott az utcán.
Épp az orvostól sétáltam haza a járdán, telefonomon beszélgettem a gyerekemmel, amikor jött velem szembe a nő, és előre megfontolt szándékkal hasba vágott a kicsinek nem mondható táskájával.
Teljesen ledöbbentem. Annyira meglepődtem, hogy pillanatokig csak álltam és néztem ki a fejemből.
Aztán sarkon fordultam és utána siettem. Megelőztem és ahogy visszafordultam, közöltem vele, hogy készítek róla egy képet, mert szerintem közveszélyes. Ahogy látható, már újra lendítette a táskáját. Szerencsére fel voltam rá készülve, így nem talált el újra.
Az lenne a kérdésem, valaki ismeri? Történt már máskor is ilyen? Egy gyerekkel is simán megtenné?”
Eddig az üzenet, ami a levélíró döbbenetéről és egyben bátorságáról is bizonyságot ad. Utóbbival azonban óvatosan kell bánnunk, ha váratlan támadás áldozatai leszünk, mert lehet mentálisan sérült emberrel akadtunk össze, aki közveszélyes. A szakemberek legfontosabb üzenete hasonló esetben: mindenki a saját életét, egészségét védje! Nem szégyen a futás, így meneküljön a helyszínről. Félelmet nem szabad mutatni, mert az felbátorítja a bűncselekményt elkövető személyt. Újabb agresszív tettei kiszámíthatatlanok lesznek. Nem úgy gondolkodik, ahogyan mi tesszük.
Érdemes tudni, hogy mindenkinek jogában áll védekezni, ha arra felkészült, mivel a hazai jogszabály nem tiltja a 20 grammnyi töltőanyagú gáz-, vagy a paprika spray használatát indokolt esetben. Aki ezzel rendelkezik, ne a táskájába tartsa, hanem könnyen elővehető helyen s ügyeljen arra, hogy célzottan, nyújtott karral a támadó felé fújjon. A sértett ne lélegezze be az anyagot. Időt nyerve, hívja a 112-es számot, s kérjen azonnali rendőri segítséget, pontos helymeghatározással.
Olyan önvédelmi eszközt tilos használni, ami az emberi élet kioltására alkalmas! Verekedésbe sem érdemes keveredni a támadóval, ha csak nem űz a bántalmazott speciális önvédelmi sportot, aminek köztudottan nem az agresszivitás az alapja.
Ugyancsak ajánlatos hangos kiáltással segítséget kérni az arra haladóktól, akik a rendőrség érkezéséig maradjanak a sértett mellett.
Létezik, online megrendelhető pánikriasztó készülék is, amit nyakban, karon is lehet viselni vagy gyűrűként. Elemmel működik, érintésre erős, „fülsüketítő” hangot ad ki, amire a támadás közelében lévők felfigyelnek.
Az okostelefonokra önvédelmi applikáció telepíthető, amiről észrevétlen riasztás kezdeményezhető a korábban megjelölt családtagoknak, ismerősöknek, vagy a rendőrségnek. Ebben az alkalmazásban is létezik pontos helymeghatározás. (A VárosVédő ilyen jellegű magyar nyelvű, letölthető applikáció.)
A másik levélírónk olyan utcai támadásról, zaklatásról számolt be, ami a gimnazista gyermekét érte először a Csapó utcai buszmegállóban, a Kassai út irányába tartva. Az elkövető egy másik, 55 év körüli, szemüveges, többnyire kabátot, hosszú szoknyát viselő nő volt, aki a lány mögé állt s a nyakánál szorította őt magához. Angolul beszélt a diákhoz, aki minden szót jól értett, s válaszolt: kérte, engedje el, összetéveszti valakivel. A szorítás erősebb lett, s trágár szavak kíséretében fajgyűlölőnek nevezte a támadó a vétlen leányt. Akkor, a közelben álló külföldi egyetemisták siettek a segítségére, de a nő pillanatok alatt eltűnt. A megrázó, szinte félelmetes találkozások ezzel nem értek véget. A mosolygós asszony, akinek a tekintetét tilos volt tartani, többször várt a buszmegállóban a gimnazista lányra, s épp arra a buszra szállt fel, amire ő. Azt is kiderítette, hogy merre lakik. A leírás szerint, téveszméi okán, valakivel bizonyosan összetévesztette a védtelen diákot, mert egy alkalommal a villamoson odament hozzá, s csak annyit mondott: „Semmit nem fogsz megúszni…!”
A szülők segítségével kiderült, hogy a debreceni Kassai úton lakik a „bolond nő” nevet viselő támadó, amiről a közeli boltok eladói, és a szomszédok számoltak be. Arról is, hogy a valaha angoltanár súlyos pszichiátriai beteg, de nem fogadja el a kezelést. Családja nincs. Viselkedése kiszámíthatatlan, nem természetes, szélsőséges, gyakorta agresszív.
Ügyvédi javaslatra nem tettek feljelentést a lány szülei, mert a vizsgálati folyamat hosszadalmas, a sérült ember pedig közben is szabadon támadhat. A diáknál azóta paprikaspray van, mobiltelefonja be van állítva a speciális hívásra 112 segélyhívó, s a szülei felé. Elkerüli a környéket, ahol a támadója felbukkanhat.
Nem feltétlenül az a helyes, ha a sértettek tűrik az utcai támadásokat. Szerencsésebb a rendőrség bevonása, azonnali értesítése, s feljelentést tenni. A nagy kérdés, ha nincs fotó, kit nevezzünk meg tettesnek?
Sajnos, amikor hazánkban lakat került számos pszichiátriai intézményre 2007-ben, a gondozottak sokasága ellátás nélkül maradt. Ezek közé tartozott a nagy múltú Pszichiátriai és Neurológiai Intézet is, közismert nevén: a Lipót.
