Hogy mit is kell tudni róluk ? A 2019-ben alakult a debreceni Steady Pluto egy bemutatkozó EP, a zenekar megálmodója Lucas Carter. A köré gyűlt hasonló ízlésű debreceni srácok – Sándor Attila (gitár), Erdei Csaba (gitár-ének) és Csontos Máté (bass, ének) és 2023-tól Varga Attila (dob) teszi teljessé a zenekart.
Zeneileg egy heterogénebb, merészebb megoldásokkal operáló lemezt kaptunk, mint páran vártuk. Alapvetően indusztriális-alternatív (és erősen grunge-os) vizeken evez, de kitűnő mód merészek a dallamok és olykor a hangszerelés. Mi orientált titeket, milyen hullámokon eveztetek az LP megjelenéséig?
Lucas: Elsősorban magamnak akartam bizonyítani, hogy mire vagyok képes, kihívásként kezdtem el dalokat írni. Írtam már korábban is, de ezúttal egyértelműen a részletekre helyeztem a hangsúlyt. A 9. emeleten lakom egy forgalmas utcában, ami gyakran megőrjít. A Chasing Flies pontosan erről szól, arról, hogy hagyom, hogy a városi zsongás őrületbe kergessen, és visszatérek a természethez.
Kész koncepcióként fogtatok neki a lemeznek vagy fokozatosan alakult ki az íve, karakterológiája? Mennyi idő alatt készült el?
Lucas: A More to Life olyan számok gyűjteménye, amelyek egy átmeneti életszakaszt képviselnek, egy ismétlődő életet és a várakozást arra, hogy valami megváltozzon. Van benne egy őrület és mégis egy szelídség, amiben megnyugvást találok.
Ha egy pár hívószóban kéne meghatározni az új anyagot, melyek lennének azok?
Arconpörgős, ütős, agresszív, megosztó, sokszínű.
Sokak szerint már nem éri meg LP-ben gondolkozni. Ti miért döntöttetek az ellenkezője mellett?
Lucas: Kijátszottuk a single korszakot azzal, hogy három kislemezt és két akusztikus verziót adtunk ki. Az albumról három dalt az első EP-n is kiadtunk, hiszen ezeket az első alkalmunkon vettük fel a Ká Stúdióban. Úgy éreztük, hogy ezek a dalok összetartoznak, és egy projektként kell kiadnunk őket.
Máté: A garage rock kultúrájához közel áll a hagyománykövetés, kisebb darabokban is megjelentettük a dalokat, de szerintük azt az ívet amit mi megálmodtunk így tudjuk a legjobban kifejezni. Az old school és a new wave közt ingázunk ezzel a kettős megoldással.
Ha választhatnátok kedvenc dalt a lemezről melyek volnának azok?
Csabi: Icarus
Dallamos, könnyen megtapad és 90’es évek brit rockos, nosztalgikus hangulatát kelti bennem.
Máté: Candyman
Kb 3 és fél percben benne van egy nap összes érzése.
Satu:Kids with drums
Mert nagyon jó szóló van a végén.
Ati: Candyman
Mert úgy hangzik mint a Stereolab.
Lucas:Chasing Flies
Mert ez a dal képvisel mint dalszerző és azokat a dolgokat mutatja meg amik mozgatnak.
Hogy néz ki nálatok a zeneszerzés?
Lucas:A dalszerzés olyan mint a horgászat. Néha nagyon fülbemászó dallamokat fogsz ki, néha pedig egy lyukas gumicsizmát. Egy szál gitárral veszem fel ezeket az ötleteket, utána jobb minőségben rögzítem végül pedig számítógépen pedig puzzle-ként összerakom ezeket a darabokat. Visszajátszom magamnak a dalt és meglátom milyen érzéseket vált ki belőlem. Ha tetszik, megírom az ének dallamot aztán a szöveget. Ha mindez megvan, elküldöm a srácoknak.
A dalok munkacímei általában poénosak. Tudnátok-e megosztani pár vicces korábbi címet?
Lucas: A Chasing Flies a macskámtól származik, amikor legyekre vadászik a lakásban, de ez is egy kicsit olyan érzés, mintha valami olyasmit csinálnánk, ami valahogy haszontalan, és ez okoz egy ilyen érzést az emberekben.
A Candyman egy képzeletbeli történet arról, hogy elmegyünk a tengerpartra, és beleszeretünk a helyi drogbáró barátnőjébe. Képzeljük el, hogy megpróbálunk megszökni Pablo Escobar egyik nőjével, és viseljük tettünk következményeit.
A Bright Tie Dye csak úgy leesett az égből az énekdallamhoz, nem tudnám megmondani, hogy mit jelent valójában, azon kívül, hogy jól passzol ehhez a dalhoz. Az egész dalban vannak utalások a színekre, hogy leírják az érzéseket. Melyik dal nevek viccesek számodra?
Csabi:A Chasing Flies eredetileg Squatting Gremlins (Gugoló szörnyecskék) volt, vagy volt a Gypsy Ska ami végül Ratrace City lett. Most még azért porondon van a Gyros Tiger és Phone with Mom ők még esélyesen lehetnek következő dalcímek.
Ez most egy nagy mérföldkő a zenekar életében. Mik a tervek a közeljövőben? Mi a következő, áhított nagyobb mérföldkő nektek?
Lucas: Nagyon szeretem az albumformátumot, és szívesen készítenék még egyet pusztán csak tanulási céllal és hogy a folyamat során jobb zenész/producer válhasson belőlem. Az album jó pillanatkép egy zenekar zenei tájékozódásáról adott időben. Úgy gondolom, hogy ez az album jó lehetőség volt arra, hogy zenekarként elkezdjük megtalálni a hangzásunkat. A következőnek már egy fókuszáltabb hangzása lesz, mert ez a tapasztalat már belekerül.
Satu:Készülnek az új dalok, szeretnénk minél több koncertet. Őszre tervezünk a The Gigiz zenekarral egy közös turnét ahol végig járnánk a nagyvárosokat az országban.
Kik a legnagyobb inspirációk számotokra, illetve, ha ajánlhatnátok feltörekvő csapatokat, kik volnának azok, akik szerintetek nagyobb figyelmet érdemelnének a hazai vagy akár nemzetközi színtéren körbetekintve?
Lucas: Sok művész inspirál a 90-es/00-es évekből, imádom a két Gallagher szólómunkáját, a Radioheadet, a Brian Jonestown Massacre-t, a Gorillaz-t, a Red Hot Chili Peppers-t és a Britpop szcénát, mivel a félig angol vérem minden alkalommal ki akarja rúgni az ajtókat.
A népzenében a drone elem is inspirált, például nagyon szeretem a citerát, ami egy gitárhoz hasonló magyar húros hangszer, amit asztalon vagy ölben játszanak, és nyitott hangolást használ. Csak a Kids With Drums használ nyitott hangolást, de ez már most sikeresnek bizonyult, mivel más nyitott hangolású dalok is készülnek.
Ati: Én inspirálódás kapcsán a Foo Fighters-t emelném ki, és mások figyelmébe ajánlanám a Mofni-t.
Satu: Mindenképp több figyelmet érdemelne a The Gigiz, a NANANA, az Árnyéknyúl, a Better Than Ever és a Lakótelep. Az inspirálódást illetően azt mondanám, hogy élet a legnagyobb inspiráció.
