Hazánkban nemzeti gyásznap október hatodika. Ezen a napon, 1849-ben végezték ki Aradon, a magyar szabadságharc bukása után a 16 honvédtábornok vértanút, noha sokáig csak 13 vértanú kivégzéséről tettek említést az iskolai tankönyvekben is. Batthyány Lajosra, az első magyar felelős kormány miniszterelnökére Budapesten csapott le a végzetes ítélet. E szomorú történelmi esemény alkalmából, országszerte megemlékezéseket, koszorúzásokat tartanak. A rendszerváltozás után a kormány 2001 novemberében nyilvánította nemzeti gyásznappá október hatodikát.
Az aradi vértanúk a magyar szabadságharc kezdetén aktív, vagy már kilépett császári tisztek voltak. A szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizennégy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848-49-es szabadságharcban ismert kimagasló, vezérszerepük miatt, annak bukása-, vérbe fojtása után, az osztrákok megtorlással akartak példát statuálni, s további félelmet kelteni az egyébként is sokat szenvedett magyar emberek életében.
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és a Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Haynau fővezérsége idején megváltozott a megtorlás „logikája”. Immáron nem elrettentés, hanem a politikai és a katonai elit megsemmisítése vált a fő céljukká. A folyamat még a fegyveres harcok idején megkezdődött, de teljessé 1849 októberében vált.
Az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezés mégis elsősorban, az ezen a napon kivégzett 13 tisztet tartja számon.
Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézićh Károly, Nagysándor József, Leiningen – Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes, valamint Batthyány Lajos miniszterelnök halálának napja, a forradalom és szabadságharc leverésének szimbóluma lett.
- 1 október 6-án végezték ki gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét is. Őt 1849. január 8-án tartóztatták le és hadbíróság elé állították. Az ítélet szerint, 1849. augusztus 30-án kötél általi halált róttak rá. Az ítéletet csak október 5-én közölték vele. Batthyány Lajos a kivégzést megalázónak találta, ezért egy, a felesége, Zichy Antónia által becsempészett tőrrel, a kivégzés előtti éjszaka öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt.
A tőrrel nyakon szúrta magát, ezért az akasztás lehetetlenné vált. A helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. Kivégzésekor a gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét és maga vezényelt tüzet. Utolsó szavai: „Éljen a haza!”
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki. A 16 aradi vértanú meggyilkolása mellett, több tízezer honvédtisztet, közlegényt évekre besoroztak a császári hadseregbe.
Kivégzésük előtt ezt mondták a vértanúk:
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik ezt a szolgálatot.”
Aulich Lajos
„Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
Damjanich János
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Gróf Dessewffy Arisztid
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Kiss Ernő
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!”
Knezich Károly
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Láhner György
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Lázár Vilmos
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Gróf Leiningen – Westerburg Károly
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Nagysándor József
„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni.”
Pöltenberg Ernő
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Schweidel József
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Török Ignác
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Gróf Vécsey Károly
Debreceni vonatkozás:
Nagysándor József, a tokaji átkelés után, 1849. augusztus 2-án, Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett, s ezernél is több magyar katona vesztette életét. Görgeyhez Nagyváradon csatlakozott csapataival, a vereséget nehezen, katonáinak elvesztését, megrendülve, de fegyelmezetten viselte. Nem tartozott a Görgeyt támogató tisztek közé, többször is felhívta Kossuth Lajos figyelmét a szemmel tartására. Az 19849. augusztus 13. világosi fegyverletételnél ő is fogságba került több tábornok társával. Gyulán őrizték, majd átadták az osztrákoknak, akik mindenkit Aradra vittek.
Október 6-án hatodik volt az épületfa gerendákra akasztott tábornokok között a kivégzés sorrendjében. Szivarozva ment a vesszőhelyre. A kivégzést irányító császári őrnagynak ennyit mondott: „Ma nekem, holnap neked!” Holtteste sokáig ismeretlen helyen nyugodott, ma már tudjuk, hogy Aradon nyugszik a vértanúk emlékét őrző obeliszk alatt kialakított kriptában.
Debrecenben utca-, lakótelep és általános iskola is őrizte, őrzi Nagysándor József nevét.
