A Lelki Egészség Világnapját ünnepeltük október 10-én , még inkább a figyelem középpontjába kerül, egész héten, az egyre többeket érintő mentális betegségek feltárása. Fontos annak pontosítása, hogy a pszichiátriai betegségekhez kapcsolódó előítéletek megszűnjenek, illetve a hasonló problémákkal küzdők szakszerű kezelésben részesüljenek.
Napjainkban mind többen bátran felvállalják, ha pszichológustól kérnek segítséget a lelki-, és az életszakaszokat blokkoló kríziseik során. Fontosabb a megelőzés, mint a traumák cipelése, melyek gyakorta számos testibetegség előidézője lehet.
A hallgatók részére ma már az egyetemeken is elérhető az ingyenes pszichológiai szolgálat igénylése, amivel mind több fiatal él. Erre a későbbiekben is van lehetőség, ha a páciens társadalombiztosítással (tb.) rendelkezik. Beutalót a háziorvosoktól kell kérni a gyermekek, ifjak, felnőttek számára is.
Az általános és középiskolások az intézményi pszichológiai ellátást is igénybe vehetik a szülő-, illetve a gyám hozzájárulásával.
Akik magánpraxist vesznek igénybe, hamarabb jutnak szakszerű beszélgetéshez, akár pszichiáterhez is. Ezeket azonban a tb. nem támogatja, önköltséges kezeléseknek minősülnek.
A Lelki Egészség Világnapjához kapcsolódóan – amire Magyarországon 1994-ben hívták fel először a figyelmet-, első helyen említik a súlyos depresszióval küzdők élethelyzetét, ami a munkaképesség csökkenésének vezető oka világszerte. Ez a betegség annyi embert érint Európában, amennyi Spanyolország lakossága.
Sokan érzik azt, hogy olykor lehangoltak, kedvtelenek, üres az életüket, nem találnak optimizmusra okot adó célokat a hétköznapjaikban, vagy fokozódik a magányérzetük, s nem szívesen nyitnak a külvilág felé. Másoknak rosszabb lesz az alvásminősége, fáradtabban, lehangoltan ébrednek.
Csakhogy a depresszió ennél komolyabb és súlyosabb, orvosi értelemben vett betegség, nem csupán szomorúság és rossz kedélyállapot.
A mentális betegségek a modern társadalom egyik leggyakoribb népegészségügyi gondja. Depresszióban világszerte 300 millió ember szenved. A betegek többsége sajnos nem fordul a panaszaival, a nyomasztó tüneteivel sem pszichológushoz, sem pszichiáterhez. Ennek hiányában a depressziós állapot egyre mélyebb és súlyosabb lesz.
Az érintettek egy része nem ismeri fel, hogy az állapota kezelést igényel, azt gondolják, a napi stressz, túlmunka, vagy épp a munkanélküliség, a nehéz anyagi helyzet, bizonyos krónikus betegségek miatt alakult ki a tartós rosszkedv, lemondás érzése.
Mások attól tartanak, ha kiderül, hogy szakemberhez járnak terápiára, vagy kezelésekre akkor a megítélésük egyben megszégyenülést is jelentene. Ez nem a depresszióval küzdők hibája, hanem a tudatlanok és okoskodók „fogyatékossága”, tájékozatlansága.
A depresszió nem úribetegség és nem is a gyenge emberek hóbortja. A súlyos depresszióban szenvedők jelentős hányadának komoly szenvedést okoz a betegsége, ami az életminőségüket is rontja.
Sokan alkalmatlanná válnak a tartós munkavégzésre, vagy különféle függőségekbe menekülnek.
Tragikus esetben, ha nem tudnak megbirkózni a mentális betegségükkel, öngyilkosságba menekülnek. A környezetnek is nagy a felelőssége abban, hogy a barátot, családtagot, rokont ne hagyják magára, ha a vészjeleket „leadja”, vagy nagy mértékben megváltozik a viselkedése, a korábbi szokásai.
A depresszió a hangulati élet tartós, negatív irányba történő megváltozásával járó betegség, amit a pszichológiai – lelki eredetű -, idegrendszeri, valamint testi tünetek teljesen eltérő, egyedi megnyilvánulásaiban jelentkeznek. Ha két hétnél hosszabb ideig tart a nyomott hangulat, az aktívitás csökkenése, a visszatérő negatív gondolatok, az állapot ekkor tekinthető kórosnak.
A betegségnek több formája létezik, amit csak szakember tud megállapítani és kezelni a személyre szabott módszerrel, gyógymóddal.
A felnőtt lakosság mintegy 20 százaléka életében egyszer legalább veszélyeztetté válik. Évente azonban a felnőttek 8-10 százaléka szenved ebben a mentális betegségben, azok közül, akik szakszerű ellátásban részesülnek, s nem maradnak távol az egészségügyi ellátó rendszertől.
Segítséget kérni bátorság, nem szégyen!
Az első komolyabb depressziós epizódok 19-20 éves korban jelentkeznek, majd az életközi válság megélése lehet az újabb mélypont ideje 50 -55 éves kor körül. A későbbiekben a 60-75 éves életszakasz az, amelyik a depresszió enyhébb, vagy erősebb formáját felszínre hozza a páciensek életében.
A nők nagyobb mértékben érintettek, mint a férfiak, noha az öngyilkosságot az erősebb nem képviselői választják gyakrabban súlyos depresszió esetén.
Ennek egyik fő oka, hogy a betegeknek csupán 25 százaléka kapja meg időben az orvosi, vagy pszichológiai kezelést.
A hazai lakosság általános egészségi-, és mentális állapota a felmérések szerint, rosszabb az európai átlagnál.
Vezető helyen áll a férfiak depressziója, a kóros alkoholfogyasztás, az ezzel járó egészségkárosodás, egyebek mellett a szív-, és érrendszeri-, a daganatos betegségek, valamint a befejezett öngyilkosságok aránya. Utóbbi nem csupán az alkoholbetegeket érinti, hanem a magányosan, egyedül élő nőket és férfiakat egyaránt.
A mentális betegség összetett fogalom. Egyfajta jóllét, amelyet biológiai, pszichológiai, társadalmi és magánéleti szinten is megtapasztalunk.
A lelki egészség a belső egyensúlyunk dinamikus állapota, amelynek részeként képesek vagyunk felismerni, kifejezni és szabályozni érzelmi állapotunkat. Másik ismérve, ha képesek vagyunk együtt érezni másokkal, előre tekintően, pozitívan irányítani a figyelmünket, s megküzdeni a váratlan élethelyzetekkel.
Nem mindenkor és nem mindenkinek sikerül ezt kiegyensúlyozottan irányítani az életében, s attól nem tekinthető mentálisan betegnek.
Ha a depresszióra utaló tünetek megjelennek, a szorongással, a környezettől való elfordulással, lemondással, kilátástalanság érzés tartósságával, mindenképpen szakember segítségét kell kérni!
Akkor különösen, ha valaki magányosan él, családtagjai nem fordulna felé kellő figyelemmel, ha krónikus betegség és munkanélküliség, kezdődő szociális ellehetetlenülés is terheli a lelki elhagyatottság érzését – tudtuk meg Kiss Kornélia szakpszichológustól.
