Ismét elindult a cívisvárosban az alkoholbetegek felépülését támogató Minnesota- program. A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában augusztustól egyénre szabott, élményeket alapján működő terápiával segítenek a szenvedélybetegeknek. A speciális projekt egyik szakmai irányítója dr. Móré E. Csaba, a Debreceni Egyetem Felnőtt Pszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosa.
A Minnesota- program egy élményközpontú, tapasztalatokon alapuló program, ami az alkoholizmust betegségként kezeli, és tekintettel van arra, hogy az a viselkedés, amit függőségnek neveznek a szakemberek, milyen érzelemszabályozási zavar esetén lép fel.
Ennek ismerete nélkül, a páciensek gyógykezelése sem lehet körültekintő és teljes. Fontos kideríteni, hogy a szakemberek megtudják a pácienstől, miért az alkoholfogyasztás tűnik számára az egyetlen menedéknek, problémái megoldása helyett.
A főorvos nem titkolta, a hazánkban élő alkoholbetegek nem tekintenek kellő felelősséggel arra, milyen rombolást végez a szervezetükben a mértéktelen ivászat. Az alkoholizmus egyebek mellett számos gyomor-, emésztőszervi-, szív-, érrendszeri-, máj-, és idegrendszeri betegség előidézője.
A szenvedélybetegek azt sem érzik intőjelnek, hogy a statisztikák szerint a világon, Magyarország az élmezőnyben van az alkoholizmussal élők számát tekintve.
Hazánkban a lakosság 21,2 százaléka küzd alkoholproblémákkal. A nők esetében ez a szám 7,8 százalék, míg a férfiak 36,9 százaléka tart az alkoholfüggőség felé, vagy már az is. Egyre több a látens, zúgívó.
A szociális ivásnak is megvan a maga szertartása, rendje. Az idetartozó emberek ritkán, mérsékelten vagy társaságban isznak. Ha e három csoportból bármelyikhez is „elkötelezetten” tartozik valaki, vagyis, ha a rendszeresség felfedezhető el kell gondolkodni azon, hogy van-e, vagy kialakulhat a jövőben súlyosnak nevezhető alkoholprobléma.
A függőség jele lehet, ha szenvedést, nyomást, problémát okoz az érintettek számára a magánéletükben vagy a munkahelyükön.
Az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programjának első lépése a probléma felismerése a tagadás helyett. A Minnesota-program 16 hétig tart s minden héten másra helyezik a figyelmet a szakemberek a páciensekkel.
A találkozók során a gyógyulni akarók, találkozhatnak olyan sorstársaikkal, akik jelenleg is gyógyultak, szenvedélybetegségüket leküzdve élnek.
Mi az alkoholizmus?
Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült kórságnak tartják, mely alattomosan kezdődik, felismerhető tünetei vannak, melyek az alkoholizmus súlyosságával arányosak.
Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi tüneteket a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanannak a hatásnak az eléréséhez) és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb szesz fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. Feszültség, remegés, indulatos, olykor agresszív viselkedés, szédülés, ájulás érzés, vagy hirtelen ájulás, csökkent agyi működés, rossz koncentrálóképesség.
Lelki tünetek: kontrollvesztés, vagyis az ivás egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmushoz sokan a szociális helyzet károsodását is társítják, ami nem mindenkor jellemző. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor tekinthető betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatók, érzékelhetők. Jellemző az alkoholbetegekre a tagadás, a hárítás, s a kezelésektől való elzárkózás.
Az alkoholisták családjában a kutatások szerint, ha halmozódás fedezhető fel, az utódok nagyobb eséllyel válhatnak alkoholfüggőkké. Ez nem törvényszerű.
