A nyári szabadságok idején sokan szeretnek tovább pihenni, ráadásul nyitott ablaknál. Ezt a természetes igényt gyakorta megkeseríti az utcáról korán beszűrődő zaj, az autók forgalom, a különféle munkálatok, s persze a szomszéd zajkeltése. Léteznek olyan helyzetek, melyekkel kénytelenek vagyunk együtt élni. Mindent azonban nem kell eltűrni.
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a felettünk-, vagy épp az alattunk lakók korán reggel hangosan hallgatják a televíziót vagy a rádiót, netán papucsuk kopogása az ébresztőnk, vagy az illetlenül hamar kezdett fúrás-faragás, a kutya ugatása. Máskor az utcai kukásautók-, az útjavítások, fúrógépek, egyéb hangos munkaeszközök dobhártyát szaggató dübörgését vagyunk kénytelenek hallgatni korán reggel. Az autók, buszok, villamosok zaja már „muzsika a fülnek”. Nincs ez másként a kertesházakban sem, ahol a szorgos szomszéd még a hőség előtt nyírja a füvet, ami köztudottan nem hangtalan művelet. Máskor, a kerti partik, grillezések, szabadtűzi főzések velejáróit kell békésen tűrni, mint ahogyan a házikedvencek hangját, a kakas kukorékolását.
A szomszédjogokat már a rómaiak is ismerték, s szabályozták. Az ókorban
világossá tették, hogy a tulajdont nem csupán a köz-, hanem a szomszédok
békés egymás mellett élése érdekében is muszáj korlátozni.
Hazánkban a szomszédjogok alapvető rendelkezéseit a polgári törvénykönyv, a speciálisabb eseteket a szomszédjogi törvény foglalja magába. Ezekhez társul kiegészítésként az önkormányzati szabályozás, szükség esetén, a bírósági ítélkezési gyakorlat.
Az ingatlan, ahol a családi-, lakóházban élünk: az általános korlát, a szükségtelen zavarás tilalma. A polgári törvénykönyvből idézve: „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.”
Ha bírósági eljárás indul bármilyen hasonló ügyben, akkor a szükségtelen zavarás megállapítását az ítélkezési gyakorlat dönti el. A bíróságok legtöbbször igazságügyi szakértő bevonását kérik, s minden körülményt mérlegelve hoznak ítéletet. A különösen kirívó, speciális ügyeket a szomszédjogi törvény tárgyalja.
Lássunk egy konkrét példát!
Ha a társasházban élő lakó tartósan és életveszélyesen fenyegeti a felette élőt, rögeszmés kényszerképzetei okán, feltétlenül hívni kell a 112-es vagy a 107-es segélyhívót. Ilyen eset, ha vélt zajokat, cselekedeteteket, hangokat, munkálatokat hall a különös lakó, s azt védtelen, ártatlan szomszédjával társítja, s a fenyegetéstől sem riad vissza. Máskor, éjszakai órákban, a társasházi együttélés szablyait teljes mértékben betartó személy lakásajtaját veri, a vélhetően mentálisan sérült ember. Ne tétovázzunk, kérjünk azonnal segítséget!
Léteznek olyan esetek, amikor a szórakozóhelyekről hallatszó zene, zaj zavarja az ott élőket. Számos bírósági ítélet született a szórakozóhely üzemeltetője javára, lévén funkciójának megfelelően működteti a szórakozóhelyet. Az indokolatlan zajkeltést a kora reggeli, illetve a késői esti órákban főszabály szerint, nem támogatja a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi törvény, mivel a csendháborítást nem kötelessége tűrni a lakótársnak, a szomszédnak. Akkor sem, ha időkorlát nem szerepel a törvényi előírásban. Épp úgy, mint a személyiségi jogokat, az élethez való jog fenyegetettségét sem.
A szabálysértési eljárást, feljelentés esetén – közterületen, tömegközlekedési eszközökön, természetvédelmi területen, otthonunkban -, mindenkor hivatalosan ki kell vizsgálni.
Ha egy éven belül történt a valós birtokháborítás, akkor a helyi jegyzőtől is
lehet birtokvédelmet kérni, de bírósághoz is lehet fordulni. A jegyző határozata
ellen nem lehet fellebbezni.
A „Rossz szomszédság török átok!” mondást valamiképpen szinte mindenki megtapasztalta már, de nem feltétlenül tett feljelentést. A társasházban bizonyos együttélési normákat el kell fogadni, amíg nem sérti a lakók nyugalmát.
Léteznek kényszeres fenyegetők, feljelentgetők, akik vélt vagy valós sérelmüket rendre felnagyítják, máskor ok nélkül támadják szomszédaikat.
Ha nem áll fenn tartós csendháborítás, mások nyugalmának zavarása, mindenképpen a békés megbeszélés, korrekt együttműködés a megoldás – tudtuk meg dr. Fekete Mihály jogásztól.
