A leányanyaságot gyakorta az erkölcstelen életvitellel azonosították évtizedeken át. A megbélyegzett leány ezért sokszor eltitkolta a másállapotát, és a külsejét, a ruhaviselési szokásait megváltoztatva hordta ki a nem kívánt babát. Mások pedig tragikus módon megszabadultak az újszülöttől. Ez a drámai helyzet hazánkban kedvezőbb fordulatot vett. A szülők nyitottsága, az anya-lánya közvetlenebb kapcsolata jó esetben, az iskolai prevenciós-, szakemberek által tartott felvilágosító órák, az egészségügyi intézmények szakorvosai, mind segíti a bajba jutott lányokat, fiatalokat.
Ha a kiskorú megszüli a gyermekét, s a fiatal nagymama, vagy bármely más, alkalmasnak vélt rokon lehet a kicsi gyámja. Bárhogyan történjen, nehéz elbújni a rosszindulatú pletykák elől. Sokan vallják, inkább vállalják a szóbeszédet, minthogy a baba sorsa tragikusan végződjön. Noha, a sajnálatos művi terhesség megszakítás, vagy az örökbeadás hivatalos folyamata is mentőöv lehet a kiskorú számára.
Egy megtörtént eset margójára
Nevezzük a 17 esztendős leányt Zsuzsannának, aki általános iskolai tanulmányait magántanulóként fejezte be 16 éves korában. Zsuzsanna kiégett, túl sok fájdalmat megélt lány volt kortársaihoz képest. Úgy mondják, öreglélek. Mosoly soha nem volt az arcán, sőt a rezdüléstelenség miatt, érzéseit is csak akkor ismerhette meg bárki, ha önként, teret adott az érdeklődésnek. Szülei házassága rossz példák sorával gyötörte a lányt. Követendő minta nem lehetett számára. Az anya egyre riasztóbb megfelelési kényszere, munkahelyének elvesztése, személyiségének fájó változása a csalfa férj lélekölő játszmái miatt, idegösszeomláshoz vezetett. Zsuzsanna lélekben elveszítette egyetlen lehetséges segítőjét.
A lány legkisebb hétéves volt akkor, a legnagyobb 22 esztendős. Egymást támogatták és „nevelték”.
Megkeseredett életből a 17 éves lány testi- lelki egészségét romboló pótcselekvésekkel igyekezett kiutat találni. Hamarosan kimaradt az iskolából, felnőtt nővére előtt némaságba burkolta bánatát, reménytelenségét, tengernyi fájdalmát. Az apjuk kamionsofőr volt, kéthetente járt haza. Teheré vált számára a családjában kialakult változás, noha annak előidézője részben ő volt.
Majd érkezett Zsuzsanna életében a mindent elsöprő szerelem. Megismerkedett a nála, öt évvel idősebb Bécivel, aki Debrecen környékén lakott, s pincérként dolgozott. A fiú a leány túlfejlett, nőies külseje miatt azt hitte, hogy talán egyidősek. Zsuzsanna hiúságának ez roppant imponáló volt, s pár heti udvarlás után, a fiú albérletébe költözött, otthonától negyven kilométerre. Az első szexuális élmény a második randin megtörtént.
A leány olykor felbukkant a cívisvárosban is, megjelent az általános iskolájában, a magántanulói órákon. Negyedik elemista szinten, a tanárok átengedték az utolsó vizsgákon 16 esztendős kora előtt két hónappal. Így lett végbizonyítványa a nyolc osztályról.
Zsuzsanna előtte, négyszer jelent meg úgy a nevezett órákon, hogy áldott állapotban volt. 16 éves kora előtt teherbe esett Bécitől. Nem védekeztek. A lány azt mondta, senki nem világosította fel, hogy mit kell tennie, ha összefekszik egy fiúval. Vágyott a szeretetre, arra, hogy tartozzon valakihez.
Az első terhességét elveszítette, azt irreális módon hosszan gyászolta. Pszichológus segítségét nem fogadta el, az anyja pedig maga is a pszichiátrián lábadozott bizonyos időközönként. Felnőtt testvérére sem hallgatott. Hárított.
Pincér szerelme, az apa jelölt, a fiatal lány második terhessége idején tudta meg, hogy szerelme még a tizenhat esztendőt sem töltötte be. Hatalmas félelmet váltott ki belőle, rémálmaiban kiskorú megrontásáért, börtönben látta magát. Erősen kötődtek egymáshoz, de a fiú nevelőanyja úgy döntött, véget kell vetni a kapcsolatnak. Így Zsuzsanna többé nem mehetett hozzájuk, még vendégségbe sem. Béci is színt vallott. Összegyűjtötte az abortuszra való pénzt, és örökre elengedte a lány kezét.
Zsuzsanna nem volt kíváncsi gyermeke apjára. Keserű gyűlöletet érzett iránta. A babát azonban kihordta, és megszülte. A 22 éves nővére lett a gyám. Számos megaláztatást élt meg a nehéz sorsú lány, de anyai ösztönei erősebbek voltak, mint amit valaha a saját édesanyjától megtanulhatott volna. A jogi folyamatok mindig változnak az életében. Alkalmazkodik hozzájuk. Azt mondja, már csak öt hónap, és nagykorú lesz, akkor anyaóvóba megy a kicsivel, s igyekszik munkát találni, dolgozni, szeretetben felnevelni a kislányát. Olyan odaadásban, amiben neki sosem volt része. Zsuzsanna története csepp a tengerben.
- Csak a nők tudják mélyen átérezni, milyen gyötrelem megélni, amikor az abortusz, vagy a szülés között kell választani. Mondják, a nők két dologért mindent megtennének. Azért, hogy legyen gyermekük, s azért, hogy ne legyen – kezdi mondanivalóját dr. Tóth Zoltán szülész- nőgyógyász szakorvos. – A minap fogamzásgátló gyógyszert írtam fel egy egyetemista lánynak, aki szinte reszketett, nehogy kimaradjon a menstruációja. Óvszerrel védekeztek a szerelmével, de úgy érezte, pici hiba csúszott az óvatosságba. A terhességi teszt még nem mutatott volna valós eredményt, ő pedig az egyetem befejezése előtt semmiképpen nem óhajtott babát vállalni. Tisztában volt az abortusz fontosabb következményeivel, mégis azt mondta: ha terhes, szeretné megtudni, hogy mi a megszakításhoz vezető út. Úgy vélte, ahhoz, hogy gyermeket vállaljon valaki, elengedhetetlen az egzisztenciális háttér, amivel felelősen lehet nevelni egy, vagy több csöppséget. Tetszett az érett gondolkodása, de a lelkemben fájdalmat éreztem. Három hét múlva felhívott, megköszönte a segítségemet, és megnyugtatott, hogy minden rendben van. Nem volt terhes.
- Nem mindenki képes ilyen megfontoltan, bölcsen gondolkodni. Sajnos az említett egyetemistánál fiatalabbak többsége felelősséget sem érez, ha szexuális kapcsolatot létesít már 13-14 évesen. Vajon mi alapján döntenek a magzat sorsáról, ha mégis teherbe esnek a lányok?
- Ha tizennyolc éves esztendő kor előtt esik teherbe egy leánygyermek, akkor a szülő, vagy a gyám dönt a magzat sorsáról. Manapság is létezik gondolkodási idő, de olyan abortusz bizottságok nincsenek, mint harminc – negyven éve, amikor megszégyenítő helyzetben, szakemberek elé kellett járulniuk a művi vetélésre váróknak. Ezek gyakorta megalázó, kényelmetlen szituációk voltak különösen a fiatal lányok esetében, akiket a szülőnek el kellett kísérnie, de a több gyerekes anyákat sem kímélték a „kérdezők”.
S hogy napjainkban miként dönt a család, a szülő, a gyám a kiskorú magzatának sorsáról, meghatározza a vallás, az iskolázottság, a szociális helyzet, a mentális állapot, a családi szokások, a környezeti tényezők. Kétségtelen, egyre több egyedülálló anya vállalja, ha a leánya teherbe esik, hogy mellé áll, és végig kíséri a terhesség kilenc hónapján a szülésig, majd azt követően is a segítségére lesz. Nem ritka az egyetemi hallgatók körében, vagy a fiatalon magukra maradt nők esetében sem az anyai támogatás.
- Mi a véleménye a szakorvosnak, ha az egészségügyi szempontokat tekintjük alapul, vállalja-e a gyermekáldást a fiatalkorú lány, vagy annak művi megszakítása kihathat a későbbi terhességére?
- Ha egészséges a leány, valamint rendszeresen eljár a vizsgálatokra, ellenőrzésekre, terhes gondozásra, és betartja az orvos tanácsait, s mellette áll egy felnőtt személy, gyám, aki ezt kontrollálja, akkor kihordható a baba. Hangsúlyozom, csak akkor, ha nincs olyan szervi, egészségügyi akadálya, ami a leányanya életét veszélybe sodorná. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy ideális 18 éves esztendő előtt, s főként nem 13-16 éves kor előtt vállalni a terhességet. A lelki érettség is meghatározó. A szakorvos, a védőnő, a szülő támogatásával, gondozásával óvható a fiatal kismama-, és a baba egészsége is.
A nem kívánt terhességek leghatékonyabb elkerülési formája csakis a megelőzés, a precíz, körültekintő védekezés. Ez elsősorban a szülők, a család felelőssége, akinek sajnos egyre kevesebb idejük, figyelmük jut gyermekeikre.
Ha pedig egy idősebb férfi kihasználja a gyereklány hiszékenységét, gyengeségét, kíváncsiságát, akkor azt a rendőrségnek jelenteni kell. A kiskorúak megrontása súlyos bűncselekmény. Arról nem is beszélve, hogy a gyakori partnercserék miatt a kiskorúak könnyen megfertőződhetnek. A HPV- fertőzést, olykor visszafordíthatatlan nőgyógyászati betegséget, traumát, operációt kell elszenvedniük a meggondolatlanság miatt.
Bármilyen körültekintő a beavatkozás bármely formája, s egyre modernebbek a szakmai módszerek, sokuknak soha többé nem lehet gyermekük.
Gyakorta tapasztaljuk, ha a leánygyermekek, leányanyák hatalmas kínok közt megszülik a gyermeküket, többségük látni sem akarja az újszülöttet. Ettől a ponttól elkezdődnek a hivatalos-, jogi folyamatok. A nem kívánatos babák többsége csecsemőotthonokba kerül. A sors szomorú fintorra, hogy azok a nők, akik bármilyen okból nem esnek teherbe, nem szülhetnek gyermeket, éveket várnak az örökbefogadás napjára.
